Az Etna növényvilága: élet a lávamezőkön

Az Etna Európa legmagasabb működő tűzhányója, és egyben az egyik legérdekesebb növénytani helyszíne: a tengerszinttől háromezer méter fölé emelkedve néhány óra alatt végigjárható az az átmenet, amelyhez máshol több ezer kilométert kellene utazni.

Olvasási idő: ~6–8 perc | Nehézségi szint: ★★☆☆☆ (kezdő)

1. Egy hegy, ami minden övet magában hordoz

Az Etna botanikai különlegességét a magassága és a földrajzi helyzete együtt adja. A hegy alsó lejtőin tipikus mediterrán klíma uralkodik, a csúcs közelében viszont hegyvidéki, sőt kifejezetten hideg viszonyok — Szicíliában kizárólag itt fordulnak elő ezek a magassági övek. Ehhez járul, hogy a keleti oldal a Jón-tenger felé néz, ezért nedvesebb légáramlatokat és több csapadékot kap, mint a nyugati; ugyanaz a magasság tehát a két oldalon más növényzetet hordoz. A tudományos felmérések szerint a hegy edényes flórája nagyjából ezerötven fajt számlál, és ezek közül közel száz endemikus — vagyis kizárólag itt, Szicíliában vagy Olaszországban él. Ami különösen érdekes: az endemikus fajok aránya a magassággal együtt nő, mert a magasabban fekvő élőhelyek gyakorlatilag szigetként működnek.

2. Hogyan telepszik meg az élet a láván?

A friss lávamező a legmostohább élőhelyek egyike: nincs benne szerves anyag, gyakorlatilag nem tart vizet, nappal erősen felhevül, és a szél is akadálytalanul söpri. Az első telepesek ezért nem növények, hanem zuzmók, amelyek a kőzet felszínét lassan mállasztani kezdik. Utánuk mohák és apró, egyéves fajok érkeznek, amelyek szerves anyagot hagynak hátra, és így fokozatosan kialakul egy vékony talajréteg a repedésekben. Csak ezt követően jelenhetnek meg a nagyobb, fás pionírok — az Etnán ezt a szerepet elsősorban az etnai rekettye tölti be, amely mélyre hatoló gyökérzetével a porózus láva alá jut le vízért, és amely a talajt is javítja, mert pillangósvirágú növényként nitrogént köt meg. A folyamat, amelyet ökológiai szukcessziónak neveznek, évtizedekben és évszázadokban mérhető.

3. Az Etna növényövei

A hegyet felfelé haladva jól elkülönülő zónák követik egymást:

• alsó öv, körülbelül 500 méterig — citrus- és olajfaligetek, szőlő, mediterrán bozót,
• 500 és 1300 méter között — szelídgesztenye-ligetek és tölgyesek, a legtermékenyebb sáv,
• 1300 és 2000 méter között — az etnai rekettye állományai és a nyírerdők,
• 2000 méter fölött — ritkás, párnás növényzet endemikus fajokkal,
• 2500 méter fölött — vulkáni sivatag, ahol már csak néhány pionír faj él meg.

Érdemes szétnézni a(z) mediterrán növények teljes kategóriájában, ha az alsó öv hangulatát szeretnéd a kertedbe.

4. Vulkáni talaj, mediterrán fajok

Az Etna alsó lejtői évezredek óta a sziget legtermékenyebb mezőgazdasági területei közé tartoznak, és ennek oka a vulkáni talaj: a mállott láva ásványi anyagokban gazdag, ugyanakkor laza és kiválóan vízáteresztő szerkezetű. Ez a kombináció pontosan az, amit a mediterrán fás fajok igényelnek — tápanyag igen, pangó víz semmiképp. A kertben ugyanez a szabály érvényes: az Olea europaea – olajfa, 150–180 cm, 70–90 cm-es törzsön és a többi mediterrán faj nem a tápanyagdús, hanem a jól szikkadó talajt kedveli, és nálunk elsősorban a téli pangó víz veszélyezteti őket, nem a fagy. Karakteres, öreg törzsű példányt keresőknek az old skin olajfa a választás. A táj másik alapeleme a ciprus: az olasz ciprus keskeny koronájával kis alapterületen ad magasságot, és ugyanazt a jó vízelvezetést kívánja.

5. A nyír, ami délen maradt

Az Etna legmeglepőbb növénye kétségkívül a nyír. A hegy magasabb régióiban, nagyjából 1400 és 2100 méter között összefüggő nyírerdő nő — fehéres, sima törzsű fákkal, amelyek látványa inkább Skandináviát idézi, mint Szicíliát. A magyarázat a jégkorszakhoz vezet vissza: a hidegebb időszakban a nyírerdők Dél-Európa nagy részét beborították, majd a felmelegedéssel északra húzódtak vissza. Az Etna magasabb, hűvösebb és csapadékosabb régiójában viszont fennmaradt egy állomány, amely az elszigeteltségben külön úton fejlődött tovább, és mára önálló, endemikus fajjá vált — Betula aetnensis, vagyis etnai nyír néven ismerik. Ez a legmagasabban fekvő fahatár a mediterrán térség tűzhányói közül. Az etnai rekettye hasonló múltat sejtet: a kutatók szerint ez is harmadidőszaki reliktum lehet, vagyis a mai flóránál jóval régebbi korszak maradványa.

6. Gesztenye, citrus, pisztácia

A hegy középső övének, nagyjából 500 és 1300 méter között, a szelídgesztenye adja a karakterét — ezek a ligetek évszázadokon át a helyi megélhetés alapjai voltak. Itt áll a hegy leghíresebb egyedi fája, egy hatalmas, több törzsre bomlott szelídgesztenye, amelyet a világ egyik legidősebb és legnagyobb ilyen fájaként tartanak számon; a hagyomány szerint egy vihar elől menedéket kereső, száz lovasból álló csapat húzódott meg alatta, innen a neve is. Az alsóbb, melegebb övben a citrusfélék uralkodnak: Szicília citromtermesztése világhírű, és a vulkáni talaj ebben is szerepet játszik. A hegy északi oldalán, Bronte környékén pedig a pisztácia termesztése lett meghatározó, amely szintén a mállott lávatalajt hasznosítja. Citrusfélék, füge és gránátalma nálunk is kapható, több méretben, személyesen a XVII. kerületi kertészetünkben.

7. Összehasonlító táblázat: az Etna övei

8. Mire figyelj a vásárlás előtt? Hogyan válassz?

Az Etna alsó övének növényei jó eséllyel a te kertedben is elboldogulnak, ha két dolgot megadsz nekik. Az első a vízelvezetés: a mediterrán fajoknál ez fontosabb, mint a hőmérséklet, mert a hideg és a tartós nedvesség együtt jelenti a valódi kockázatot — nehéz, agyagos talajon drénréteg és homokkal, kaviccsal javított ültetőközeg javasolt. A második a fekvés: napos, meleg, széltől védett hely, lehetőleg déli fal előtt vagy zárt kertsarokban. Ezután döntsd el, szabadföldi vagy edényes tartást tervezel — a télállóbb ciprus és jukka kiültethető, az olajfa és a fagyérzékenyebb fajok viszont nálunk jellemzően edényben tartandók, fagymentes teleltetéssel. Végül a talaj tápanyagtartalmával bánj takarékosan: ezek a fajok szegényebb közeghez alkalmazkodtak. További hasznos tartalmakért nézz körül a főoldalunkon.

9. Záró gondolatok az Etnáról

Az Etna azt mutatja meg, hogy a növényzetet nem a földrajzi szélesség, hanem a helyi körülmények határozzák meg: ugyanazon a hegyen citrusliget és nyírerdő is elfér, néhány kilométeres távolságon belül. A másik tanulság a pusztulásról szól — a hegy rendszeresen letarolja a saját lejtőit, a növényzet mégis minden alkalommal visszatér, csak lassan és lépésről lépésre. Kertészként pedig érdemes megjegyezni a legpraktikusabb részletet: a mediterrán fajok azért nőnek jól a vulkáni talajon, mert az laza és kiválóan szikkad — ezt a tulajdonságot a saját kertünkben is meg lehet teremteni.

10. Gyakran ismételt kérdések (FAQ)