La Mortella: kert a kőbányából Ischia szigetén

Amikor a Walton házaspár 1956-ban megvette a telket Ischia szigetén, barátjuk, Laurence Olivier mindössze annyit mondott rá: déli fekvésű kőbánya. Nem volt rajta ház, víz és áram sem. Mégis ebből lett Olaszország egyik legszebb magánkertje, ahol trópusi óriáslevelek és mediterrán fajok élnek egymás mellett, vulkanikus sziklák között.

Olvasási idő: ~6–8 perc | Nehézségi szint: ★★☆☆☆ (kezdő)

1. Egy zeneszerző és egy kőbánya

A történet 1948-ban kezdődik, amikor Sir William Walton angol zeneszerző feleségül vette az argentin származású Susana Gil Passót. A házaspár hamarosan Ischiára költözött, ahol a zeneszerző megtalálta azt a nyugalmat, amelyre a komponáláshoz szüksége volt. 1956 júniusában vásárolták meg a Zaro-domb kopár telkét, amelyet a sziklák között növő vadmirtuszbokrokról neveztek el — az olasz mortella szó mirtuszt jelent, innen a kert neve. A gyakorlati feladatok Susanára hárultak: a szigeten akkoriban nem volt vezetékes víz és villany, a vizet teherautóval hordták, a ház pedig csak 1962-ben épült fel. A kertépítés tehát nemcsak esztétikai, hanem logisztikai teljesítmény is volt. Susana Walton több mint ötven éven át fejlesztette a kertet, amelyet 1991-ben nyitottak meg a közönség előtt.

2. Russell Page és a kert csontváza

A Waltonok szerencséjükre megnyerték a kor egyik legelismertebb kerttervezőjét, Russell Page-et, aki lefektette a kert alapszerkezetét. Tanácsai máig érvényesek, és bármelyik kertre alkalmazhatók. Az első így hangzott: „Soha ne ültess egyet, ültess százat" — vagyis a tömeghatás és az ismétlés többet ad, mint az egyedi növények szórványos elhelyezése. A második gyakorlati volt: nagyon fiatal fákat ültess, különben a téli viharok kidöntik őket, hiszen a fiatal növény jobban gyökeresedik az adott helyen. A harmadik pedig esztétikai: a nagy sziklákat tartsd szabadon a növényzettől, nehogy elvesszen a drámai hatásuk. Page az évek során többször visszatért a kertbe, a tervei 1956-tól az 1980-as évekig datálhatók.

3. A Völgy és a Domb: két kert egyben

La Mortella két, egymástól jól elkülönülő részből áll, és ez a kettősség adja a karakterét:

• a Völgy — az alsó kert, Russell Page tervei szerint, szubtrópusi klímával és buja, trópusi növényzettel,
• a Domb — a felső, teraszos kert szárazon rakott támfalakkal, amelyet Susana Walton alakított ki mediterrán fajokból,
• a Victoria-ház, ahol az amazonasi óriás-tündérrózsa hatalmas levéltányérjai úsznak a medencén,
• a görög színház, ahol nyaranta ifjúsági zenekarok koncerteznek,
• a sétautak, rámpák és lépcsők hálózata, amely a Forio-öbölre néző kilátópontokhoz vezet.

Érdemes szétnézni a(z) mediterrán növények teljes kategóriájában, ha hasonló hangulatot szeretnél a saját kertedbe.

4. Cikászok: élő kövületek a sziklák között

A trópusi és szubtrópusi kertek visszatérő szereplője a cikász, amely pálmaszerű megjelenésével a sziklakertek és a szárazabb kertrészek hangsúlyos növénye. A Cycas revoluta – cikász pálma, 60–70 cm, 27 cm-es cserépben botanikailag nem pálma: a cikászok a nyitvatermők közé tartozó, ősi növénycsoport tagjai, amely már a dinoszauruszok korában is létezett — innen az élő kövület elnevezés. A merev, fényes, tollasan szeldelt levélkorona adja a jellegzetes, egzotikus megjelenést, a növény viszont rendkívül lassan növekszik, és jellemzően évente csak egyetlen új levélkoszorút hajt. Nálunk edényes növényként tartható: nyáron kültéren, napos-félárnyékos helyen, télen fagymentes, világos helyiségben. Kisebb léptékhez a 45–55 cm-es, 14 cm-es cserépben nevelt példány is elérhető.

5. Mediterrán váz a magyar kertbe

La Mortella felső, mediterrán kertjének növényei közül több itthon is telepíthető. Az olajfa szürkészöld lombjával és csavarodott törzsével a mediterrán kertkép alapeleme, az olasz ciprus pedig azt a vertikális hangsúlyt adja, amely kis alapterületen is magasságot teremt. Pálmának a kínai kenderpálma a legmegbízhatóbb választás, mert a télállóbb fajok közé tartozik, és védett helyen szabadföldben is telelhet. A száraz, kavicsos ágyásrészbe a Yucca rostrata kékesszürke levélrózsája illik. Ha egzotikus virágzást is szeretnél, a papagájvirág nagy, banánlevélre emlékeztető lombja virágzás nélkül is megteremti a szubtrópusi hangulatot — edényben, télen behordva.

6. Amit La Mortellától tanulhatsz

A kert legfontosabb tanulsága, hogy a rossz adottság nem feltétlenül akadály. Egy déli fekvésű, köves, vízhiányos telek elsőre reménytelennek tűnik — pontosan ezek a körülmények viszont a mediterrán és szárazságtűrő fajok természetes közegét jelentik. A kőbányából éppen azért lehetett kert, mert a helyhez illő növényeket választották, nem pedig a hely megváltoztatásával próbálkoztak. A második tanulság a türelem: a kert több mint ötven év alatt épült fel, és a Page által javasolt fiatal, kis méretű növények lassabban, de biztosabban erednek meg, mint a nagyobb, előnevelt példányok. A harmadik pedig a szerkezet: a sziklákat szabadon hagyó, tudatos növénytelepítés adja a kert drámáját, nem a fajok száma.

7. Összehasonlító táblázat: Ischia vs. magyar kert

8. Mire figyelj a vásárlás előtt? Hogyan válassz?

Először a kerted legvédettebb pontját keresd meg: déli fal előtt, épületek által határolt sarokban több hőt és kevesebb szelet kap a növény, ami a mediterrán fajoknál eldöntheti a telelést. Ezután a vízelvezetés következik — ez a hazai klímán fontosabb, mint a hőmérséklet, mert a hideg és a tartós nedvesség együtt jelenti a valódi kockázatot. Harmadszor válaszd szét a szabadföldi és az edényes növényeket: a télállóbb fajok adják a kert állandó vázát, a fagyérzékenyebbek pedig cserépben, behordhatóan illeszkednek a képbe. Végül fogadd meg Russell Page tanácsát, és kezdd fiatalabb, kisebb példányokkal — jobban gyökeresednek, és olcsóbban is engedhetsz meg magadnak többet belőlük. További hasznos tartalmakért nézz körül a főoldalunkon.

9. Záró gondolatok La Mortelláról

La Mortella története arról szól, hogy a kert nem az adottságokon, hanem a szemléleten múlik: egy vízhiányos, köves domboldalból lett Olaszország egyik leghíresebb magánkertje, mert a tulajdonos a helyhez illő növényeket választotta, és ötven évet szánt rá. A magyar kertben ugyanez a gondolat működik — védett fekvés, jó vízelvezetés, néhány jól megválasztott örökzöld váz, és a fagyérzékeny fajok edényes tartása. A hangulat így itthon is megteremthető.

10. Gyakran ismételt kérdések (FAQ)