Terra Nostra: kert egy vulkán kalderájában

Az Azori-szigeteken, egy ősi vulkáni kaldera mélyén fekszik egy park, amelyet a 18. század végén egy bostoni kereskedő kezdett el építeni — annyira megfogta a hely, hogy megígérte, visszatér, és be is tartotta. Az általa ültetett tölgy ma is ott áll a rozsdaszínű termálmedence mellett.

Olvasási idő: ~6–8 perc | Nehézségi szint: ★★☆☆☆ (kezdő)

1. Egy bostoni kereskedő a kalderában

A park története az 1770-es évek közepén kezdődött, amikor Thomas Hickling bostoni kereskedő, később az Egyesült Államok São Miguel-i tiszteletbeli konzulja megérkezett az Azori-szigetekre. Sokat hallott a Furnas-völgy geotermikus jelenségeiről, ezért felkereste a helyet — és annyira megragadta, hogy megígérte, visszatér. Az ígéretet be is váltotta: megvásárolta a birtokot, majd nyaralót építtetett rá, amelyet a helyiek Yankee Hallnak neveztek el, ő maga pedig egy időben a Szabadság Csarnokának hívott. Ez volt az első nyaralóház Furnasban. Néhány évvel később elkészült egy kisebb, pihenésre szolgáló medence is — ebből fejlődött ki idővel a park mai, legismertebb látványossága. Hickling tehát nem kertet akart csinálni, hanem otthont és pihenőhelyet; a kert csak ezután nőtt köré.

2. Miért éppen ide? A Furnas-völgy

A helyszín nem véletlen: a Furnas-völgy egy ősi vulkáni kaldera belsejében fekszik, ahol a talaj alatti hő a felszínen is megmutatkozik. Forró források, gőzölgő nyílások és buborékoló iszapmedencék tarkítják a környéket — a helyiek a földbe ásott edényekben, a természetes hővel főzik a hagyományos raguételüket. Ez a geotermikus adottság a park számára kettős áldás. Egyrészt a termálvíz adta a kert legismertebb elemét: a vas- és ásványianyag-tartalmú, állandó, nagyjából 38–40 fokos vizű medencét, amelynek jellegzetes rozsdanarancs színe teljesen természetes, a vízben oldott vastól származik — a látogatóknak nem véletlenül ajánlják, hogy sötétebb fürdőruhát vigyenek. Másrészt a kaldera védett, párás mikroklímája teszi lehetővé, hogy a világ minden tájáról hozott fajok itt megéljenek.

3. Amit ma láthatsz a parkban

A nagyjából 12,5 hektáros park főbb elemei:

• a termálmedence, vas tartalmú, rozsdanarancs színű vízzel, állandó hőmérsékleten,
• a kaméliagyűjtemény több mint hatszáz fajtával, a világ egyik legnagyobbja,
• Európa egyik legteljesebb cikászgyűjteménye, saját ökológiai fülkében,
• a páfrányfenyő-sétány és a park több mint kétezer fája,
• tematikus kertek: páfránykert és az azori endemikus flórát bemutató rész.

Érdemes szétnézni a(z) lombhullató fák teljes kategóriájában, ha te is hosszú távra terveznél.

4. Hickling tölgye — és a te kertedben

A park saját története egyetlen fától indul, és ez a fa nem is egzotikus ritkaság, hanem a nálunk is jól ismert kocsányos tölgy. Hickling a birtok megvásárlása után ültette el a termálmedence mellé, és a fa azóta is ott áll — több mint kétszáz éve. A park bemutatása szerint ez az a pont, ahonnan a látogatás elindul, és ahonnan a gyűjtemények feltárulnak. Van ebben valami tanulságos: a kert legrégebbi eleme nem a hatszáz kaméliafajta és nem a cikászgyűjtemény, hanem egy közönséges tölgy, amelyet valaki elültetett, mielőtt bármi más lett volna ott. A Quercus robur – kocsányos tölgy, 170 cm nálunk is elérhető: mély, üde, jó vízellátású talajt kíván, nagy kertbe való, és lassan, de évszázadokra épül. Aki ilyet ültet, nem magának ültet — ez a fajta döntés áll minden régi kert mögött.

5. Hatszáz kaméliafajta

A park legismertebb növénygyűjteménye a kaméliáké, amely a világ egyik legnagyobbja: több mint hatszáz fajtát számlál, köztük olyanokat is, amelyek máshol nem fordulnak elő. A legidősebb fajtákat a 19. század hetvenes éveiben telepítették, tehát ezek ma száz évnél is idősebbek. A gyűjtemény igazi kiépítése viszont csak az 1990-es években kezdődött, amikor a főkertész elhatározta, hogy erre a növénycsoportra összpontosít — abból a felismerésből kiindulva, hogy a kamélia kivételesen jól alkalmazkodik az azori klímához. Azóta Észak-Amerikából, Hollandiából, Spanyolországból, az anyaországból és magukról az Azori-szigetekről is érkeztek fajták. A kaméliák a savanyú kémhatású, humuszos, jó vízáteresztő talajt kedvelik, félárnyékos, széltől védett fekvésben, és késő ősztől tavaszig virágoznak — akkor, amikor a legtöbb kerti növény pihen. Kamélia és teacserje nálunk is gyakran kapható, személyesen, a XVII. kerületi üzletünkben.

6. A cikászgyűjtemény: egy cserebere eredménye

A park másik nevezetes gyűjteménye egészen véletlenül jött létre. 2000-ben egy német gyűjtő járt a kertben, akit annyira megragadott az ott látott kínai jegenyefenyő, hogy viszonzásul több cikászfajt ajándékozott a parknak. Ebből a cseréből nőtt ki Európa egyik legteljesebb cikászgyűjteménye, amelynek a főkertész csapata külön ökológiai fülkét is épített, hogy a fajok optimális körülmények közé kerüljenek. A cikászok a nyitvatermők közé tartozó, ősi növénycsoport tagjai, amely már a dinoszauruszok korában is létezett — gyakran pálmának nézik őket, holott a rokonságuk egészen más és jóval régebbi. Nálunk ennek a csoportnak az ázsiai képviselője érhető el: a Cycas revoluta – cikász pálma, 60–70 cm, illetve kisebb léptékben a 45–55 cm-es példány. Rendkívül lassan növekszik, edényben tartható, télen fagymentes, világos helyen.

7. Összehasonlító táblázat: Azorok vs. magyar kert

8. Mire figyelj a vásárlás előtt? Hogyan válassz?

Ha ebből a kertből szeretnél valamit hazavinni, először azt döntsd el, kültéri vagy edényes növényt keresel. A kocsányos tölgy kiültethető, viszont nagy termetű faj: mély, üde talajt és sok helyet kíván, ezért a kifejlett koronaszélességgel kell számolni, és épülettől, kerítéstől távol kell tartani. A cikász ezzel szemben nálunk edényben tartandó, és kell hozzá egy hideg, de fagymentes, világos téli hely. A kaméliáknál a talaj kémhatása a döntő: savanyú, humuszos, jó vízáteresztő közeg kell, félárnyékos, széltől védett fekvésben. Végül a türelem: a cikász évekig alig változik, a tölgy pedig évtizedekben mér — mindkettőnél más az időtáv, mint amit egy kerttervezésnél megszoktunk. További hasznos tartalmakért nézz körül a főoldalunkon.

9. Záró gondolatok a Terra Nostráról

A Terra Nostra Park azért érdekes példa, mert nem tervezett botanikus kertként indult, hanem egyetlen ember pihenőhelyeként — a gyűjtemények később, generációról generációra épültek köré, és a legfontosabb közülük részben egy véletlen cserebere eredménye. Ehhez képest a legrégebbi eleme egy tölgy, amelyet több mint kétszáz éve ültettek el. Ez a kettősség adja a kert tanulságát: a nagy gyűjtemények és a látványos ritkaságok jönnek-mennek, de a kert vázát mindig az adja, amit valaki elég korán és elég hosszú távra gondolva ültetett el.

10. Gyakran ismételt kérdések (FAQ)