Meise: két kastély, tizenhárom üvegház, hétmillió mag

Brüsszeltől északra, kilencvenkét hektáron terül el a világ egyik legnagyobb botanikus kertje, amely két középkori kastélybirtok összeolvadásából jött létre — és mindkét egykori tulajdonos szenvedélyes növénygyűjtő volt. Ma tizennyolcezer növényfaj él itt, egy magbankkal és négymillió herbáriumi lappal kiegészítve.

Olvasási idő: ~6–8 perc | Nehézségi szint: ★★☆☆☆ (kezdő)

1. Két kastély, két gyűjtő

A meisei birtok két szomszédos, középkori eredetű kastélyuradalom összeolvadásából született. A Bouchout-kastély története a 12. századig nyúlik vissza — a ma is álló négyszögletes torony ebből az időszakból származik —, a szomszédos meisei birtok pedig valamivel későbbi. Kertészeti szempontból viszont az a lényeges, ami a 19. század elején történt: mindkét uradalom akkori ura angolkert stílusú tájképi parkká alakította a birtokát, és mindkettő szenvedélyes növénygyűjtő volt. Az Újvilágból hozott egzotikus növények, a tavak és a kerti építmények nagy része ebből az időszakból való, és sok elem ma is látható. Később II. Lipót belga király megvásárolta mindkét birtokot, és nővérének, Sarolta „császárnénak" ajándékozta — a Mexikóban kivégzett Miksa özvegyének, aki egyébként Sisi sógornője volt, és aki a tervueni kastélya 1879-es leégése után költözött ide.

2. Hogyan került ide a kert?

Maga a botanikus gyűjtemény nem itt kezdte a pályafutását. Több mint kétszáz éves története a brüsszeli belvárosban indult, ahol a kert eleinte a városi palotakertekhez kapcsolódott, és a 19. században már fontos dísznövény-termesztő és herbáriumépítő intézménnyé vált — a mai dísznövény-gyűjtemény jelentős része innen származik. A gond a hely szűkössége volt: a gyűjtemény kinőtte a néhány hektáros belvárosi telket. A megoldás Sarolta halála után merült fel, és a döntés az 1930-as évek végén született meg — ekkor kezdődött a költözés a Bouchout-birtokra, a folyamat pedig évtizedekig tartott, a kert végleges kialakítása az 1950-es évekre esett. Az intézmény 2014-ig a Belga Nemzeti Botanikus Kert nevet viselte, azóta Meise Botanikus Kertként működik, flamand fenntartásban.

3. Mit láthatsz ma a kertben?

A kilencvenkét hektáros birtok főbb látnivalói:

• a Növénypalota — tizenhárom, egymáshoz kapcsolódó üvegház nagyjából egy hektáron, sivatagi, szavanna és esőerdei szekcióval,
• a Bouchout-kastély, benne állandó kiállítással a birtok történetéről, tömlöccel és tetőteraszos kilátással,
• egy 1864-es, koronára emlékeztető formájú kis üvegház, amelyet Alphonse Balat tervezett — az ő tanítványa volt Victor Horta, a szecesszió későbbi mestere,
• a tájképi park a két egykori uradalom tavaival és kerti építményeivel,
• tematikus kertek, köztük gyógynövénykert, valamint a fa világát bemutató WOODlab.

Érdemes szétnézni a(z) beltéri növények teljes kategóriájában, ha a trópusi üvegházak hangulatából hazavinnél valamit.

4. Cikász: élő kövület az üvegházból

A nagy botanikus kertek üvegházainak visszatérő szereplője a cikász — az a növénycsoport, amely már a dinoszauruszok korában is létezett, és ezért élő kövületként emlegetik. A Cycas revoluta – cikász pálma, 60–70 cm, 27 cm-es cserépben nevelt példánya éppen ezt a hangulatot hozza a lakásba: merev, fényes, tollasan szeldelt levélkoronája pálmaszerű megjelenést ad, botanikailag viszont nem pálma, hanem a nyitvatermők közé tartozó, ősi csoport tagja. Rendkívül lassan növekszik, jellemzően évente csak egyetlen új levélkoszorút hajt — cserébe hosszú életű és látványos. Nálunk edényes növényként tartható: nyáron kültéren, napos-félárnyékos helyen, télen fagymentes, világos helyiségben. Kisebb léptékhez a 45–55 cm-es, 14 cm-es cserépben nevelt példány is elérhető.

5. Trópusi lombdíszek a lakásba

A Növénypalota esőerdei szekciójának hangulatát otthon a nagy levelű lombdíszek adják vissza a legjobban. A Ficus lyrata – lantlevelű fikusz hullámos szélű, bőrszerű levelei önmagukban is meghatározzák egy sarok képét; a gumifikusz tarka fajtái — a 'Tineke', a 'Belize' és a 'Pink Camouflage' — pedig a levélszínek változatosságát hozzák. Valódi trópusi haszonnövényként a papaya illik a képbe, amely gyors növekedésű, és nagy, mélyen tagolt leveleit koronaszerűen hordja egyetlen száron. Ha egzotikus virágzást is szeretnél, a papagájvirág a legismertebb választás. A kerti léptékhez pedig a birtok tájképi parkjának fái adnak mintát: a bükk és a kislevelű hárs az angolkertek klasszikus szereplői.

6. A magbank: négymillió lap, hétmillió mag

Meise legkevésbé látványos, mégis talán legfontosabb része nem az üvegházakban van. A kert herbáriuma mintegy négymillió préselt növénypéldányt őriz, a magbankjában pedig több mint hétmillió mag található vadon élő növényfajokból — köztük olyanokból, amelyeket a természetben veszély fenyeget. Ez a fajta gyűjtemény más logika szerint működik, mint az élő növényállomány: nem bemutat, hanem biztosít. Az élő gyűjtemény ugyanis sérülékeny — egy fagykár, egy kórokozó vagy egy elmaradt öntözés éveket törölhet el —, a magbank viszont hosszú távon, alacsony hőmérsékleten tárolja a genetikai anyagot. A kutatás itt elsősorban a belga és az afrikai flórára összpontosít. Ez a szemlélet ismerős lehet: ugyanez a gondolat áll a hazai génmegőrző kertek mögött is, amelyek régi gyümölcsfajtákat mentenek meg attól, hogy végleg eltűnjenek.

7. Összehasonlító táblázat: élő gyűjtemény vs. magbank

8. Mire figyelj a vásárlás előtt? Hogyan válassz?

Az üvegházi látogatás után könnyű beleszeretni olyan növényekbe, amelyek lakásban nem tarthatók — ezért érdemes a helyről indulni, nem a látványból. Először mérd fel, hány méterre van az ablaktól a tervezett pozíció, melyik égtáj felé néz, és mennyire száraz a levegő a fűtési szezonban. Ezután a